Weird Meetup


Tudósítás • WikiLeaks: nyilvánosság és kockázat

Lorencsics Emese írása

Február 3-án került megrendezésre a Fogasházban a Weird Meetup első előadása Wagner Péter, a Magyar Külügyi Intézet munkatársa, Tálas Péter biztonságpolitikai szakértő és Stefan Marsiske hacker közreműködésével. A téma a novemberben bombaként berobbanó WikiLeaks, illetve annak hatása és célja volt, és mind a meghívott előadók, mint a helyszín gondoskodtak arról, hogy a nagyérdemű ne egy általános, sablonos előadáson érezze magát.

Tálas Péter, Wagner Péter, Stefan Marsiske

Tálas Péter, Wagner Péter és Stefan Marsiske • fotó: Hudecz Bálint

Az előadás elején egy összefoglaló videót láthattunk, melyet egy svéd csatorna készített. Első körben mindhárom vendég megosztotta élményeit és gondolatait a WikiLeaks-ről. Stefan a WikiLeaks pozitív hatásaira hívta fel a figyelmet: a társadalomnak fontos, hogy a törvénytelenségek nyilvánosságra kerüljenek (példának említette a Watergate-botrányt), hiszen ez alapján tud ítélni. Bár a bomba csak novemberben robbant, a WikiLeaks már négy éve működik és teszi közkinccsé az általa megszerzett iratokat. 2008-ban például a svájci Julius Baer bankról közölt adatokat, ami miatt az említett intézmény be is perelte a hackereket. A sajtó azonban annyira fontosnak ítélte a WikiLeaks létét és működését, hogy összefogva le tudták győzni a mágnások ügyvédseregét. Ez is bizonyítja, hogy mennyire fontos a médiának az újságírói szabadság védelme.

2009-ben Izlandban leplezték le a legnagyobb helyi bankot, amelyet pénzmosással vádoltak. Ezután hozták létre az IMMI (Icelandic Modern Media Initiative) nevű szervezetet, mely világ országainak alkotmányait végigböngészve azon dolgozik, hogy a lehető legnagyobb szabadságot biztosíthassák a sajtónak, elérve ezzel a szólás-, vélemény- és újságírói szabadság tetőfokát. Az általuk benyújtott javaslatot a Parlament már elfogadta, a végső cél pedig (a mozaikszó adta előnyöket meglovagolva) az, hogy az „Icelandic” helyett „International” állhasson a névben.

2010 nyarán négy volt Wikis megalapította az OpenLeaks-t, melynek célja, hogy leegyszerűsítve a leakelést, mindenki számára elérhetővé tegye a megszerzett adatokat. A WikiLeaks-szel ellentétben nem akar kommentárral és elemzéssel befolyásolni, valamint a publikálásba sem szeretne belefolyni. Decentralizálni akar, sok kisebb egységet létrehozni, így, ha valamelyik be is bukik, a többi tovább tudja folytatni a tevékenységet.

Wagner Péter inkább gyakorlati példákat hozott a WikiLeaks bemutatására. Szerinte mindenképp hasznos, és kell, hogy hozzáférhető legyen. Az eddig csak szóbeszéden alapuló hírek beigazolódhatnak általa, de az, ami nem hivatalos, nem hivatkozható, így egy kutatót nem segíti munkájában. Emellett felelőtlennek is tartja a WikiLeaks-t, mert például azon emberek, akik abban a hitben segítették eddig Afganisztánban a NATO, vagy akár a magyar erőket, hogy nevük nem kerül nyilvánosságra, most elhagyni kényszerültek otthonukat.

Tálas Péter – a szociológusok nagy örömére – rögtön azzal kezdte, hogy Jürgen Habermas már jóval az internet kora előtt megjósolta, amit a WikiLeaks most bebizonyított: a nyilvánosság szerkezetének megváltozását. A tömegdemokráciák korát éljük, ahol úgy látszik, mindenki meghallgattatik, azonban ez csak egy erős civil társadalom nyomására valósulhat meg. A médiának is egyre nagyobb szerep jut, azonban a globalizáció nyomán beérkező rengeteg hír leterhelő, ezáltal lehetetlen feldolgozni. A WikiLeaks a „nagyobb a füstje, mint a lángja” kategóriába tartozik, hiszen a leközölt adatok csak azok az információk, amelyek alapján meghozzák döntéseiket a politikusok, így a közember számára nem releváns. Ez az információszabadság pedig nem a társadalomnak, hanem az értelmiségnek fontos.

Arra a dilemmára, hogy megváltoztatta-e a nemzetközi politikát, vagy akár az USA hozzáállását a politikához, egyértelmű nemmel felelt. A diplomácia eddig sem az értékeken, hanem túlnyomó részt az érdekeken alapult. Amit tett a WikiLeaks, az a „kijózanító valóság bemutatása, de ennél nem több. Ettől nem fog megváltozni a politika.” A hatalmi hierarchia a múltban és a jövőben is befolyásolta az érdekérvényesítés és –érvényesíttetés hatékonyságát, ez legfeljebb csak az átlagember számára nem volt látható. A leakelés nem újdonság, hiszen az egész történelmet végigkíséri a középkori krónikástól kezdve az éppen aktuális nagyhatalmak érdekeiig. Az viszont érték szerinte, hogy bár közel hárommillió ember fér hozzá az adatbázishoz, melyet Bradley Manning lehívott, eddig senki sem vetemedett hasonló tettre, ami az állam iránti lojalitást sugallja.

A második körben egymás megnyilvánulásaira reflektálhattak. Stefan rögtön megcáfolta Tálas Péter azon állítását, miszerint a WikiLeaks hatott a politikára. Spanyolországban – mint utóbb kiderült – az USA nyomására akartak átvinni egy törvényt, azonban mikor ez kiderült, meggátolták. Az pedig, hogy a hárommillió hozzáférőből csak egy adta ki Assange-éknak, nem jelenti azt, hogy másik hasonló szervezetnek, vagy üzleti érdekekből nem szivárogtattak ki információkat.

Wagner Péter felhívta figyelmünket, hogy a leközölt információk sem fedik minden esetben a valóságot. Egy afganisztáni falufoglalást például győzelmi diadalként írták le, kihagyva és elhallgatva azt, ami ténylegesen történt.

Stefanra reagálva Tálas Péter megerősítette, hogy a zsarolás teljesen normális a politikában. Minden államnak tudnia kell, hogy hol helyezkedik el a hierarchiában. A politika üzlet, követelések, kompromisszumok és teljesítések egyvelege. Nagyon érzékletes hasonlatot hozott a politika skizofréniájára: a politika olyan, mint a boksz. A ring az érték, amely keretet ad az érdekek kegyetlen ütközésének. Szerinte a WikiLeaks nem szüntette meg a diplomácia és a politika titkosságát, ami nem feltétlenül rossz.

A beszélgetés végén a hallgatóság is lehetőséget kapott kérdések feltevésére illetve kommentárok hozzáfűzésére. Az első kérdező a WikiLeaks céljára és eszközeire utalt, szerinte Assange egy jobb világot akar azáltal, hogy átvilágítja az államot. Mi, közemberek azonban nem szeretnénk transzparenciát, zavarja a magánéletünket a kamera, és felháborodunk, ha adatokat gyűjtenek rólunk. A WikiLeaks azonban egyáltalán nem transzparens, így önmagának mond ellent céljaival. Tálas szerint a transzparencia jó, de kevés. Ehhez hozzá kell adni egy jó tálalást, és kontextusba kell helyezni. A webes adathalászatra pedig úgy reagált, hogy rajtunk múlik, mit osztunk meg facebookon. Stefan szerint a transzparencia az állam és a polgár viszonyában erőteljesen a polgár irányába tolódik, míg maga az állam titkos marad. Ezt meg kell fordítani, ehhez pedig jó eszköz a WikiLeaks.

Egy másik kérdező visszautalt a filmben elhangzottakra, miszerint a WikiLeaks a történelmi igazságosság nevében harcol. Szerinte inog ez a „modern Robin Hood-attitűd”, ugyanis e mögött is kell lennie valamilyen érdeknek. Honnan tudhatnánk, hogy nem a politika mozgatja a WikiLeaks-t is? Wagner Péter szerint a szervezet mögött nem politika van, Manning ugyanis nem politikai érdekből hozta nyilvánosságra a dokumentumokat, legfeljebb sértődöttségből, vagy akár tényleg a világbéke vezérelhette. Tálas ehhez annyit fűzött hozzá, hogy nem létezik történelmi igazság. Egyedül az esemény az, amelyik adott, az értelmezés lehet sokszor teljesen eltérő. A WikiLeaks-t is mozgatja valamilyen érdek, ha más nem, a vágy a hírnévre.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: